Amit most leírok, az nem egy gasztronómiai utazás. Talán méregtelenítésnek lehet nevezni. 10 napig barnarizs-kúrát tartok.
Ez nem egy orvos, vagy egy dietetikus által ajállott kúra, hanem én találtam ki.
Egy évvel ezelőtt már megcsináltam, ennek következtében derült ki, hogy lisztérzékeny vagyok. Akkor CSAK sótlan barnarizst ettem és ízesítés nélküli teát ittam. Hatására elmúltak az évek óta fennálló bőrtüneteim.Miután valakinek feltűnt, hogy a liszt kihagyása tünetmentességet eredményezett, elmentem laboratóriumba, ahol a vizsgálat kimutatta a gliadin elleni antitestet.
Mostanában nincs különösebb bajom, mert egészen ügyesen belejöttem a lisztmentes életbe, de régebben elhatároztam, hogy évente egyszer a barnarizsezést megismétlem. Tegnap kezdtem és megint 10 napig fog tartani.
Az első napon sótlanul ettem. Mától viszont annyi könnyebbséget adtam magamnak, hogy a sótlan barnarizshez minden nap valamilyen zöldséget tehetek. Abból is keveset és azt is sótlanul.
Ma sárgarépapürét készítettem (3 sárgarépát és egy almát vízben megfőztem, és pépesítettem).Mennyivel finomabb volt a rizs, mintha üresen ettem volna! Valóságos ízorgia:)
Holnapra már elkészítettem az ebédemet és a vacsorámat: a már majdnem megfőtt barnarizshez felaprított csiperkegombát és egy csomag petrezselymet tettem, majd lefedve még 10 percig főztem.
És napi 1,5 liter teát iszom. Cukor és citrom nélkül.