Krémes Sünmalac módra

Gluténmentes vacsora saját és vendég részére

Mivel nekem gluténmentesen kell étkeznem, ezért ha vendég jön, ő sem lesz kivétel, neki is gluténmentesen kell ennie. Jelen esetben az unokabátyám jött, aki csirkepörköltet kért nokedlivel.

Levesként gyömbéres-almás-sütőtöklevest készítettem.

A csirkepörkölt nem nokedlivel, hanem hagymás krumplival és rizzsel volt körítve, valamint fokhagymás uborkasaláta volt. Megmondtam az unokabátyámnak, hogy még az ő kedvéért sem hozok a lakásba búzalisztet. Teljesen elfogadta és egyetértett velem

Süteményként krémes volt . Rizslisztből készítettem a piskótát. Tortaformában 5 apró tojásból, 3 ek cukorral, 3 ek rizslisztből és 3 ek burgonyakeményítőből sütöttem. A krém az Oet..r házi krémesporból készült, amely a gyártó honlapja szerint gluténmentes. Én már többször kipróbáltam, valóban gluténmentes. 1 liter tejjel kell összekeverni és kész is van.

Holnapra lencsefőzeléket szeretnék főzni. A lencsét átválogatta és apró köveken kívül gabonaszemeket találtam benne.

A lencse zacskójára rá is van írva, hogy búzacsíra és árpa lehet benne. Volt is.

A lencsében talált gabonaszemek miatt eszembe jutott, hogy az új lisztérzékeny olvasók miatt mesélek az elmúlt három évről:

Három éve állapították meg, hogy ellenanyagot termel a szervezetem a gliadin ellen. Azóta nem eszem lisztet.

A bőrtüneteim, amelyek elötte éveken keresztül kínoztak, a gluténmentes étkezés hatására lassan, de meggyógyultak. Valamelyik nap reggel, amikor belenéztem a tükörbe, megállapítottam, hogy de szép vagyok:) Nem vagyok vörös, nem tüzel az arcom , nincsenek rajta kiütések, hólyagok és dudorok.

Hosszú és kemény küzdelem kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Meg kellett tanulnom, hogy mit ehetek, mi az, amiben nincs liszt. és meg kellett tanulnom, hogy amiben bizonytalan vagyok, arról lemondjak.

Az első év nagyon nehéz volt, mert nagyon sok ételben volt liszt, amire nem is gondoltam. Mindig „belefutottam” valamibe, amitől a tüneteim kiújultak.

A második év sem volt könnyű, de ekkorra már volt egy kis ismeretem. Rengeteget olvastam az interneten. Ekkor még gyakran „teszteltem” magam, tehát próbaképpen megettem egy-egy kiflit, de ilyenkor mindig visszaestem.

Azért most kíváncsi lennék, hogyha találkoznék azokkal a bőrgyógyászokkal, akik állandóan azt hajtogatták, hogy rozáceás vagyok és ez soha nem fog elmúlni, csak egyre rosszabb lesz, vajon most mit mondanának, ha meglátnának? Hiába mondogattam nekik, hogy lisztérzékeny vagyok, csak legyintettek rá és mindenféle kenceficét írtak fel, amit nem is váltottam ki. Mit szólnának ahhoz, hogy sem a szauna, sem a fűszerek, sem a túl meleg, sem a túl hideg és a többi rozaceát provokáló tényező nem okoz problémát? Most akkor elhinnék, hogy a liszt elhagyása gyógyított meg? Szerintem nem. De mindegy!

A lisztérzékenység kemény önfegyelemre tanított. Megszűntek a kis nyalánkságok, a közértben nem veszek csokikat, amiket vásárlás után be lehet kapni, az utcán ha megéhezem, akkor nem vehetek Fornettit vagy hamburgert. Ennek eredményeként 6 (hat!) kg-al vagyok kevesebb, mint három éve. Akkor sem voltam kövér, de most a 163 cm-hez 60 kg a testsúlyom.

Egy évvel ezelőtt összeírtam néhány pontban, hogy mi az, amit szerintem fontos betartani egy lisztérzékeny embernek. Szerintem ez olyan hasznos, hogy ide másolom, hátha valakinek megint segítek. Kicsit kiegészítem az újabb egy év tapasztalatával:

• a lakásban soha, semmi körülmények között nem viszek be „normál" lisztet. A férjem szinte mindig ugyanazt eszi, mint én (kivéve a reggeli zsemléje). A zsemle jobb, mint a kenyér, mert a kenyeret szeletelni kell, ami olyankor morzsálódik.
• a férjem zsemle evése után az asztalt nagyon gondosan letörlöm, a tányérját a vödör fölött megrázom, a vízcsapnál leöblítem és ezután teszem a mosogatógépbe,
• közvetlenül zsemle evés után a férjem nem adhat puszit a számra, csak az arcomra - mindig mondom, hogy nem kérek gluténos puszit
• a régi fakanalakat (amelyekkel korábban búzalisztes rántást kevertem) lecseréltem műanyag „fakanálra",
• a korábban használt fa nyújtódeszkákat szintén műanyagra cseréltem (amíg ezt nem tettem meg, addig nagyon sokszor problémám volt),
• ha jönnek a gyerekeim, vagy bármilyen ismerős, azoknak is kizárólag gluténmentes ételt készítek (észre sem veszik),
• ha vendégségbe megyek, akkor bajban vagyok. Leginkább nem eszem. Vagy úgy megyek, hogy otthon eszem, vagy esetleg elfogadok egy gyümölcsöt, vagy Colát iszom.
• Most már három éve nem eszem kenyeret. Még gluténmentes kenyeret sem. Nem csak az ára tart vissza, hanem az is, hogy nagyon rossz, száraz, stb. és egyébként sem tetszik, hogy mi mindenből készítik. Egyszer ettem még a legelején, de akkor a gyomrom is megfájdult tőle. Kizárólag puffasztott rizst eszem, jelenleg Ripsz-Ropsz nevűt, erre rá van írva, hogy gluténmentes. Azt is csak reggelire.
• Nagyon kevés csokit eszem. Nagyon sok csoki tartalmaz glutént. Ma már szinte egyikben sem bízom. Ha mégis rám jönne a csokiéhség, akkor kizárólag magas kakaótartalmú keserűcsokiból mernék csak enni (de csak azok után, hogy a gyártójának előzően felteszem a kérdést, hogy valóban gluténmentes-e). Többször meglepődtem, mert amikor kapok valamilyen csokit és levelet írok a gyártójának, akkor sokszor kapom azt a választ, hogy inkább ne egyem meg. Még akkor is ezt válaszolják, ha az összetevők között nem szerepel leírva a liszt. A gyártó viszont azt válaszolja, hogy glükózszirupot is használtak hozzá, de arról nem tudják biztosan, hogy miből készült.
  Nagyon sokan kételkednek abban, hogy a glükózszirup okozhat-e problémát, de én biztosan tudom - a bőrömön tapasztaltam - hogy igen. Elméletileg a glükózszirupot kukoricából nyerik, de előfordul, hogy gabonából is. A lisztérzékenyek fórumán azt írják, hogy nyugodtan lehet enni, de NEM! Ha vásárolok, akkor az összetevők között nem csak a glutént, hanem a glükózszirupot is keresem és ha van benne, akkor nem veszem meg.
• A főzeléket kukoricaliszttel szoktam behabarni. Néha rizslisztet, vagy sárgaborsólisztet használok. Ezeket a liszteket korábban simán közértben vettem, de nagyon sokszor kidobtam, mert újra és újra égett, vörösödött, hólyagosodott az arcom a használatuk után. A fórumokon lehülyéztek, mert szerintük ezekben a lisztekben nem lehet glutén. Én hyperérzékeny vagyok és úgy látszik, hogy valami bibi időnként lehetett a lisztekkel. Most (ezt egy éve írtam) engem igazol az, hogy az egyik táplálék allergia üzlet vezetője kiadott egy értesítést, miszerint az általuk gluténmentesnek árusított kukoricalisztet akreditált laboratóriumban bevizsgáltatták . A kukoricát olyan malomban őrlik, ahol állítás szerint kizárólag kukoricát őrölnek. Ennek ellenére a vizsgálati eredmény szerint a kukoricaliszt gluténnel szennyezett volt. Nagyon szomorú, hogy ezt a vizsgálati eredményt csak véletlenül találtam meg a neten. Sokkal nagyobb hírverést kellett volna csinálni!
• A kukorica- és rizsliszttel mostanában nincs bajom, de csak azért, mert tényleg megbízható helyen szerzem be. Van egy kedves ismerősöm, akinek saját házi malma van és tőle veszem. Ő a kukoricát és a rizst előzetesen átnézi, megmossa és utána őrli.
• nem veszek készételt. A készételek 90 %-ában van liszt. A kenőmájasban, de még a paradicsomos halban is van. Bizonyos mirelitt zöldségekben is. Kizárólag nyers zöldséget, gyümölcsöt, krumplit, rizst, húst vásárolok és abból főzök. Nagyon kevés tejtermékben bízom meg, így csak néhány gyártó tejfölét, kefirjét, joghurtját, sajtját veszem meg. Sajnos még a natúr tejtermékekben sem lehet teljesen megbízni, mert hiába gluténmentes az alapanyag, ha a kiszerelés nem külön gépsoron történik, akkor előfordulhat a keresztszennyeződés. Nekem már több tejtermékgyártó nyilatkozta ezt.
• sütemény készítésére is csak kukorica-, ill. rizslisztet használok. Igaz, hogy ezekből nem lehet csodálatos süteményeket sütni, de nem probléma. Sütibe liszt helyett darált diót, mákot, mogyorót is lehet tenni,
• sütőpor helyett szódabikarbónát használok,
• zacskós vaniliáscukrot nem használok (nálam az is problémát okozott), a porcukrot kizárólag magam darálom és beledugok egy vaniliarudat
• Boszorkány ételízesítőt használok, erről azt mondják, hogy gluténmentes. Eddig nekem nem okozott problémát. Egyéb fűszerekkel szemben fenntartásaim vannak. Ezért az előbb említett ételízesítőn kívül csak sót, borsot, pirospaprikát , köménymagot, babérlevelet és zöld fűszereket használok,
• biztosan hallottatok a 2011. év ország-tortájáról. A barackos-kölestortáról. A TV-ben és az újságokban azt mondták, hogy lisztérzékenyek is ehetik. Azóta a Lisztérzékeny Egyesület tiltakozott és kérte, hogy javítsák ki a közleményt. Mert az nem elég, hogy a köles gluténmentes, az is fontos lenne, hogy elkülönített helyen, külön eszközökkel, edényekben készítsék, és erre csak nagyon kevés cukrászüzem van felkészülve
• valamelyik nap arra gondoltam, hogy kipróbálom a kölest. Egy bioboltba mentem és a köles zacskójára rá volt írva , hogy olyan üzemben csomagolták, ahol búzát is kiszerelnek. Így a keresztszennyeződés fenn állhat. Megnéztem egyéb magvak zacskóját is, ezekre ugyanaz volt írva. A bolt tulajdonosa levett a polcról egy himalájai kristálysót is, amire szintén rá volt írva, hogy gluténnal szennyezett lehet. De nem találok olyan hajdinát sem, amelynek a zacskóján nem az lenne, hogy búzát is feldolgozó üzemben csomagolták.
• a magvakról jut eszembe, hogy mindent át kell nézni, mielőtt megfőzzük. Egy zacskó lencsében 5-6 szem gabonát biztosan találunk.
• nem iszom cappuccinót, neskávét, gyorskakaót, írkávét. Elméletileg az írkávéban lévő wiskey már nem tartalmaz glutént, vagy olyan keveset, hogy nem okozhat bajt, de nekem kiüti az arcomat.
• nem iszom sört - soha nem is ittam - de a sör is árpából készül, tehát gluténtartalmú
• ja, és a zab! Azt mondják, hogy a zab gluténmentes. Lehet, hogy a tiszta növény igen, de keresztszennyeződés biztosan előfordul. Gondoljunk csak bele, hogy nincs olyan kombájn, ami csak zabot arat. Nincs olyan teherautó, amiben csak zabot szállítanak és ugyanaz van a silóval, a kiszereléshez sem csak zabot kimérő gépek vannak. Én a zabot, zabpelyhet sem merem megenni.
• tapasztaltam, majd olvastam is, hogy némelyik fogkrém glutént tartalmaz
• fagyizóban mindig megkérdezem, hogy miből készült a fagyi. Egy olasz Mac3 nevű fagylaltport használnak sok helyen, erről olasz gyártói nyilatkozatot olvastam, hogy gluténmentes. Ha pohárba teszik és kiskanalat adnak hozzá, akkor ehető.
  A jégkrémekkel bajban vagyok. Hiába írják az allergiainfóban, hogy nincs benne glutén, de van benne glükózszirup, ami nekem problémát okoz.

Hirtelen ennyi jut eszembe. Lehet, hogy lesz olyan, aki kinevet néhány dolog miatt, de nekem ezeket mind figyelembe kell vennem. Volt, amikor egy lisztérzékeny fórumon saját társaim kételkedtek bizonyos állításomban. Sajnos néha nagyon mérges vagyok, mert sokszor elbagatelizálják a dolgot. De úgy érzem, nem vitatkozom velük, hiszen lehet, hogy ők tényleg azt hiszik, hogy úgy jó, ahogy ők leírják, mert nekik nincs bizonyos dolgoktól panaszuk, ezért nem hiszik el, hogy nekem lehet. Egy lisztérzékeny ismerősöm mondta a múltkor, hogy milyen jó nekem, mert nekem egyből látványos tünetem lesz, neki pedig azon kívül, hogy gasztroenterológus megállapította a bajt, nincs semmi kontrollja, mert neki nincsenek tünetei (legalább is nem láthatóak).