A gluténérzékeny személyeknek nagyon fontos, hogy egy morzsányi liszt se kerüljön a szervezetükbe. A fa vágódeszkákat le kell cserélni műanyagra, a fakanalakat szintén. Én a képen látható fakanalat szereztem be (többet is), amely kicsit csálén van kialakítva, megszoktam a kerek fejűt, de muszájból elfogadtam ezt is.

Gluténmentes lencseleves:

Olajon megpirítottam egy fej apróra vágott hagymát és néhány gerezd fokhagymát. Az olajon megfuttattam a karikára vágott sárga- és fehérrépát. Egy zacskó lencsét tettem a fazékba – néha előre beáztatom, de nem fontos – és felöntöm kétszer annyi vízzel. Sózom és néhány babérlevelet is teszek bele. Kb fél óra múlva megkóstolom, és ha a lencse megpuhult, akkor 1-2 ek. kukoricalisztet (vagy sárgaborsólisztet) elkeverek fél bögre vízzel és beleöntöm a levesbe. Pár perc főzés után elkészült. Én a saját levesemet ecettel ízesítem, a férjem nem szereti, ha az egészbe ecetet teszek.

Gluténmentes túrós korong:

Ennek a valaminek én adtam nevet, igazi receptje nincs. Csak gondolomra készítettem. Volt itthon 1/4 kg túróm, hozzá ütöttem egy tojást, tettem bele kb 5 dkg vajat, 3 ek. cukrot, és annyi rizslisztet+kukoricalisztet, hogy összegyúrva keményebb tésztát kapjak. Azt gondoltam, hogy majd kinyújtom és lekvárral megtöltöm, de rájöttem, hogy ez a tészta nem nyújtható:) Mást nem tudtam tenni, mint vizes kézzel dió nagyságú golyókat gyúrtam, beletettem zsírpapírral bélelt sütőbe, a tenyeremmel valamennyi golyót meglapítottam, majd az ujjammal mélyedést csináltam a közepébe. Mindegyik mélyedésbe lekvárt tettem, majd addig sütöttem, amíg picit megpirult. Frissen finom volt. Másnap úgy éreztem, hogy egy kis szódabikarbónát is kellett volna beletennem, hogy a tészta lazább legyen.