Újra itt vagyok.

Az elmúlt napokban újra vizsgálatokon jártam. Ennek oka az, hogy egyes orvosok nem tudják megemészteni, hogy a betegnek lehetnek olyan tünetei, panaszai, amelyek eltérnek az átlagtól. Nem fér a fejükbe, hogy a betegnek olyan panasza is lehet, amelyet nem tanult az egyetemen, vagy már régen elfelejtett, esetleg a tudomány fejlődésével nem haladt együtt, és nem ismeri az újabb információkat. És ami a legszomorúbb: az orvosok sem hisznek egymásnak.

Egy vizsgálat során összefutottam egy orvossal, aki szerint a panaszaim nem férnek bele a szokásos lisztérzékenységbe. Hiába látta a liszt ellenes anyag kimutatásáról készült labor leletemet, és hiába olvasta a gasztroenterológus véleményét, miszerint lisztérzékeny vagyok, szerinte valami más bajom lehet. Elküldött egy másik gastroenterológushoz, aki szintén nem fogadta el a korábbi laborleletet. Azt mondta, hogy csak akkor tud véleményt mondani, ha 3 hónapig minden nap eszem lisztet és utána csinál egy újabb endoszkópos vizsgálatot. Ezen kívül azt is mondta, hogy evéssel kapcsolatban az arckipirulásom biztosan nem a lisztérzékenységtől van, hanem valamelyik ételre lehetek allergiás. A gasztroenterológushoz úgy mentem, hogy előző napon direkt megettem egy kakóscsigát. 20 óra múlva piros is lettem tőle. A doktornő látta az arcomat, meghallgatta amit mondok, de mindenáron belém akarta beszélni, hogy csak ételallergiás vagyok. Szerinte ilyen pirosságot csak allergia okozhat. Ma mindenféle étel- és adalékanyag allergia vizsgálaton voltam. Mindkét alkaromat és szinte az egész hátamat tele tették allergénnel, de minden negatív lett. Semmire sem vagyok allergiás.

Nem is értem magam, miért akarom bármelyik orvost meggyőzni arról, hogy mi a bajom. Miért akarom velük megértetni, hogy amióta nem eszem lisztet, azóta az izületeim sem fájnak, és biztos vagyok az összefüggésben. Miért akarom velük megértetni, hogyha figyelek a lisztmentes táplálkozásra, akkor az arcom sem ég. Nem értem magamat sem: miért tudnak elbizonytalanítani az orvosok? Miért hagyom?