Pár hete készítettem ezt az erdei gyümölcsös-mascarponés tortát.

10 dkg rizslisztet 3 dkg cukorral, egy ek. vajjal és kevés tejföllel összegyúrtam, majd beleszuszukáltam egy szilikonos tortaformába. Előmelegített sütőben kb 10 percig sütöttem. Állati kemény tészta lett, gondolkodtam is rajta, hogy kidobom, de végül arra gondoltam, hogy legfeljebb kidobjuk és csak a torta egyéb részeit esszük meg. Ehhez képest a fiam azt mondta, hogy nagyon jó lett és máskor is süssek ilyet:)

Erre a tésztalapra rátettem a következő krémet: 500 gr mascarponét kevés cukorral összekevertem, valamint tettem hozzá egy zselatinfixet (megnéztem a gyártó nyilatkozatát, gluténmentes!). Hozzá kevertem még kb 20 dkg félig kiolvadt vegyes erdei gyümölcsöt, valamint 1 dl Hulala tejszín keményre vert habját, habfixálóval.

A tetejét a megmaradt gyümölcsből, kevés cukorral és zselatinnal főzött gyümölcszselével leöntöttem és a hűtőben dermesztettem.

Nem lehetett szépen vágni, mert nagyon puha maradt, de kanalas sütiként finom volt:)

Aki régóta olvassa a blogomat, az tudja, hogy nem csak receptet írok ide, hanem a gluténos tapasztalataimat is. Már több, mint 2 éve tudom, hogy lisztérzékeny vagyok. Nagyon hosszú idő kellett ahhoz, hogy a bőrtüneteim eltűnjenek. Az elmúlt hónapokban szinte mindig szép volt a bőröm. Most már tényleg tudom, hogy mire kell vigyázni. Ennek ellenére a hét elején (tudom, hogy most sok gluténérzékeny felszisszen és bolondnak tart) megettem egy kiflit, és figyeltem, hogy mi történik. Maga a kifli evése nem okozott semmi örömet. Abszolút nem hiányzik. Fél óra múlva hányingerem lett. Aztán két napig nagyon fájt a gyomrom. Harmadik napon a bal arcfelemen, a pofacsont felett kijött egy nagy, kemény, piros dudor, valamint a szám alatt néhány vízhólyagocska. A régi szokásos bőrtüneteim. Az orrom is lilás színű lett és apró pattanások lettek rajta. Majd egy napig tüzelt az arcom. Mint régen éveken át. Egyetlen kifli okozta. Most már jól vagyok, az arcomon is csak enyhe bőrpír látszik (mint aki egy kicsit be van csiccsentve). Egy ideig biztosan nem fogom magam újra „tesztelni”.