2010. szeptember 14., kedd

Négy napot Magyarország nyugati részében töltöttem. Nagyon sokat tépelődtem, hogy hogyan oldjam meg a gluténmentes étkezésemet. Végül a panzióban felszolgált reggeliből csak a kávét ittam meg kevés tejjel, valamint a sajtot ettem meg a saját magam által vitt gluténmentes kenyérrel.

Az interneten előzetesen utánaolvastam, hogy van-e olyan étterem, ahol garantálják a gluténmentes ételt. Találtam is egy éttermet, amiről a lisztérzékenyek honlapján lévő fórumban több hozzászóló is leírta, hogy ott nyugodtan lehet enni. Én kicsit kételkedtem, ezért az első nap bementünk az étterembe, odamentem az első pincérhez és megkérdeztem tőle, hogy lisztérzékeny személy részére tudnak-e biztosítani megfelelő ételt. "Természetesen"- mondta a pincér, és egyből mutatta az étlapot, hogy vannak ételek, amelyek mellé nem csak az ár, hanem egy áthúzott gabona is van rajzolva. Ez engem nem győzött meg és még feltettem néhány keresztkérdést. Megkérdeztem, hogy a szakács betartja-e azokat az előírásokat, amelyek garantálják, hogy gluténmentes legyen az étel. A vállát vonogatta, mert szerintem ő sem tudta, hogy milyen előírásokra gondolok. Végül feltettem egy utolsó kérdést: a lisztérzékeny személyek részére a húst külön edényben sütik, vagy ugyanabban, amiben másoknak a rántott húsát? Szerencsére őszintén válaszolt: ugyanabban az edényben, olajban sütnek meg mindent.

Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy megpróbálkozzak-e bárhol is gluténmentes kajával. Négy napon keresztül inkább spártai életet éltem: 4-5 puffasztott rizsszeletre rátettem paprikás-szalámit és paprikát, egyesével becsomagoltam alufóliába és azon éltem. Amikor beültünk egy étterembe – mert a férjemet mégsem lehetett koplaltatni – én kértem egy tányér savanyúságot, vagy salátát és megettem a magammal vitt „szendviccsel”.

Egyik nap a férjem rá akart beszélni, hogy egyek grillezett halat. Kitartottam amellett, hogy nem bízom az éttermekben. Ő rendelt magának grillezett halat és sültkrumplit. Kihoztak neki egy gyönyörűen megsütött halat, amin látszott, hogy sütés előtt lisztben forgatták meg. A liszt vastagon látszott rajta. Elgondolkodtam azon, hogyha én rendeltem volna, és ezt kapom, akkor mit csináltam volna? Cirkuszolhattam volna, hogy nem eszem meg, de akkor kinek a kára lett volna a hal?

A délutáni kávézásokhoz vettem egy doboz gluténmentes aprósüteményt is, és amikor beültünk egy cukrászdába sütire és kávéra, akkor én a kávé mellé a hátizsákomban lévő aprósüteményből ettem.

Nem is jöttek elő a bőrtüneteim:)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése