Megjöttünk Németországból.

Sikerült teljesen gluténmentesen étkeznem. Ez két dolognak volt köszönhető:

1.) A rokonok rettenetesen figyeltek arra, hogy mit főznek. Teljesen megleptek vele, hogy annak ellenére, hogy eddig nem hallottak semmit sem a lisztérzékenységről,mégis megértették, és figyelembe vették azokat az előírásokat, amelyeket előzetesen telefonon elmondtam nekik. 10 napon keresztül olyan ételeket főztek, amelyeket nem kellett berántani, behabarni.Leginkább párolt zöldséget, krumplit, rizst, húst ettünk. Egyszer készítettek zöldbabfőzeléket, amit krumplival sűrítettek. Amikor makarónit készítettek, akkor vettek nekem gluténmentes tésztát és külön főzték ki, és elsőként az én tésztámat szedték ki a vízből, és utána szűrték le a normál lisztből készült tésztát. Reggelihez többféle gluténmentes kenyeret vettek nekem. Ha krémsajtot, lekvárt, vagy hasonló kenyérre kenhető dolgot ettünk, akkor először nekem kivettünk egy kistányérra egy adagot, hogy nehogy véletlenül kenyérmorzsa kerüljön az én kenyeremre.
Kétszer sütöttek süteményt, de akkor nekem gluténmentes fagyit, ill. gluténmentes feketeerdő-muffint vettek.

2.) Lehet, hogy túl rövid ideig voltam, és nem tudtam alaposan körülnézni, de amit tapasztaltam, az az volt, hogy a kész ételek sűrítésére a legritkább esetben használnak búzalisztet. Minden terméken elolvasgattam az összetevőket és azt vettem észre, hogy sűrítésre leginkább Szent János kenyérfa lisztet használnak.

Összességében olyan érzésem volt, hogy itthon nehezebb sora van a lisztérzékeny embereknek.