A szabadságom előtt vettem egy fogkrémet. Hetekig használtam, amikor úgy éreztem, hogy csak a fogkrém lehet az oka annak, hogy kipirosodik az arcom. Ugyanis teljesen lisztmentesen ettem, így kizárásos alapon a fogkrémre terelődött a gyanú. Aztán 10 napra Németországba mentünk, ahova elfelejtettem elvinni a fogkrémet, így a férjem által hasznát másik fogrémet használtam. Ott semmi bajom nem volt. Miután hazajöttünk, továbbra is a férjem fogkrémjét használtam egy ideig, de két hete visszatértem ehhez ( a képen lévő) fogkrémhez. És két hete ég az arcom, kijött enyhén néhány púp a homlokomon, és a vérnyomásom az egekbe szökött. Tegnap rákerestem a neten a fogkrémre és a glutén szóra, és több külföldi honlapon megtaláltam a gyártó nyilatkozatát, miszerint nem garantálják, hogy a termékük gluténmentes.

Négy napot Magyarország nyugati részében töltöttem. Nagyon sokat tépelődtem, hogy hogyan oldjam meg a gluténmentes étkezésemet. Végül a panzióban felszolgált reggeliből csak a kávét ittam meg kevés tejjel, valamint a sajtot ettem meg a saját magam által vitt gluténmentes kenyérrel.

Az interneten előzetesen utánaolvastam, hogy van-e olyan étterem, ahol garantálják a gluténmentes ételt. Találtam is egy éttermet, amiről a lisztérzékenyek honlapján lévő fórumban több hozzászóló is leírta, hogy ott nyugodtan lehet enni. Én kicsit kételkedtem, ezért az első nap bementünk az étterembe, odamentem az első pincérhez és megkérdeztem tőle, hogy lisztérzékeny személy részére tudnak-e biztosítani megfelelő ételt. "Természetesen"- mondta a pincér, és egyből mutatta az étlapot, hogy vannak ételek, amelyek mellé nem csak az ár, hanem egy áthúzott gabona is van rajzolva. Ez engem nem győzött meg és még feltettem néhány keresztkérdést. Megkérdeztem, hogy a szakács betartja-e azokat az előírásokat, amelyek garantálják, hogy gluténmentes legyen az étel. A vállát vonogatta, mert szerintem ő sem tudta, hogy milyen előírásokra gondolok. Végül feltettem egy utolsó kérdést: a lisztérzékeny személyek részére a húst külön edényben sütik, vagy ugyanabban, amiben másoknak a rántott húsát? Szerencsére őszintén válaszolt: ugyanabban az edényben, olajban sütnek meg mindent.

Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy megpróbálkozzak-e bárhol is gluténmentes kajával. Négy napon keresztül inkább spártai életet éltem: 4-5 puffasztott rizsszeletre rátettem paprikás-szalámit és paprikát, egyesével becsomagoltam alufóliába és azon éltem. Amikor beültünk egy étterembe – mert a férjemet mégsem lehetett koplaltatni – én kértem egy tányér savanyúságot, vagy salátát és megettem a magammal vitt „szendviccsel”.

Egyik nap a férjem rá akart beszélni, hogy egyek grillezett halat. Kitartottam amellett, hogy nem bízom az éttermekben. Ő rendelt magának grillezett halat és sültkrumplit. Kihoztak neki egy gyönyörűen megsütött halat, amin látszott, hogy sütés előtt lisztben forgatták meg. A liszt vastagon látszott rajta. Elgondolkodtam azon, hogyha én rendeltem volna, és ezt kapom, akkor mit csináltam volna? Cirkuszolhattam volna, hogy nem eszem meg, de akkor kinek a kára lett volna a hal?

A délutáni kávézásokhoz vettem egy doboz gluténmentes aprósüteményt is, és amikor beültünk egy cukrászdába sütire és kávéra, akkor én a kávé mellé a hátizsákomban lévő aprósüteményből ettem.

Nem is jöttek elő a bőrtüneteim:)

Szilváslepény:
Két részletben kell sütni. Először 18 dkg lisztet (fele rizsliszt, fele kukoricaliszt), 1/2 kk szódabikarbónával, 7,5 dkg cukorral, 12,5 dkg vajjal összegyúrunk. Olyan tésztát kapunk, amely nem áll össze, morzsálódik. Egy 30x40 cm formába belenyomkodni és 180 C-on 8 percig sütni.
Hagyjuk kihűlni.
Amíg hül, addig 1,5 kg magvaváló szilvát kimagozni.
Ezután elkészítjük a másik tésztát: 20 dkg vaj, 20 dkg cukor, 3 tojás, 1 van.cukor, 20 dkg liszt, 1 kk szódabikarbóna. A felsorolt anyagokat összekeverni és az első tésztára kenni, majd telerakni szilvával.
180 C-on 50-55 perc alatt sül meg.
Amíg meleg, addig csak villával lehet enni (lehet mellé tenni vanilliafagyit). Ha kihült, akkor kézbe is fogható:)

Szilvaleves lisztmentesen: A kimagozott szilvát őrölt fahéjas, sós, cukros vízben megfőzöm, majd merülőmixerrel simára turmixolom. Kevés liszttel összekevert tejjel, vagy tejföllel ízlés szerint besűrítem. A tányérba szedett levesre tejföllel egy kis mintát rajzoltam.

Megjöttünk Németországból.

Sikerült teljesen gluténmentesen étkeznem. Ez két dolognak volt köszönhető:

1.) A rokonok rettenetesen figyeltek arra, hogy mit főznek. Teljesen megleptek vele, hogy annak ellenére, hogy eddig nem hallottak semmit sem a lisztérzékenységről,mégis megértették, és figyelembe vették azokat az előírásokat, amelyeket előzetesen telefonon elmondtam nekik. 10 napon keresztül olyan ételeket főztek, amelyeket nem kellett berántani, behabarni.Leginkább párolt zöldséget, krumplit, rizst, húst ettünk. Egyszer készítettek zöldbabfőzeléket, amit krumplival sűrítettek. Amikor makarónit készítettek, akkor vettek nekem gluténmentes tésztát és külön főzték ki, és elsőként az én tésztámat szedték ki a vízből, és utána szűrték le a normál lisztből készült tésztát. Reggelihez többféle gluténmentes kenyeret vettek nekem. Ha krémsajtot, lekvárt, vagy hasonló kenyérre kenhető dolgot ettünk, akkor először nekem kivettünk egy kistányérra egy adagot, hogy nehogy véletlenül kenyérmorzsa kerüljön az én kenyeremre.
Kétszer sütöttek süteményt, de akkor nekem gluténmentes fagyit, ill. gluténmentes feketeerdő-muffint vettek.

2.) Lehet, hogy túl rövid ideig voltam, és nem tudtam alaposan körülnézni, de amit tapasztaltam, az az volt, hogy a kész ételek sűrítésére a legritkább esetben használnak búzalisztet. Minden terméken elolvasgattam az összetevőket és azt vettem észre, hogy sűrítésre leginkább Szent János kenyérfa lisztet használnak.

Összességében olyan érzésem volt, hogy itthon nehezebb sora van a lisztérzékeny embereknek.