Már megint nagyon sokáig nem írtam, de szerintem senki sem hiányolta az írásomat.
Egyébként azért maradoznak el a bejegyzéseim, mert mostanában varrni próbálok és ezzel kapcsolatban olvasgatok a neten és próbálkozom valami használhatót készíteni. Ez most jobban leköt, mint a gluténmentes ételeim leírása.
Már alkottam néhány rémséges mackót, nyulat, de szegények nagyon csúnyák lettek. Varrtam két kis nadrágot L-nek, aki most 11 hónapos, de mindkét nadrág kicsi lett. De nem adom fel! Már kiszabtam a harmadik nadrágot, amit holnap fogok összevarrni.
Amiért ma írok, az számomra egy vicces történet.
Egy nyugdíjba menő kolléganő búcsúztatása volt ma. Már a hét elején eldöntötték, hogy szendvicseket fognak készíteni és egy kis sütit. Mondták, hogy majd nekem vesznek Túró Rudit és banánt.
Tegnap este dióból, rizslisztből, kukoricalisztből és utifűmaghéjból sütöttem néhány zsemlét és amikor a többiek készítették a szendvicseket, akkor én a szobámban elkészítettem a saját szendvicsemet. A tányéromat szalvétával letakartam és bevittem abba a szobába, ahol az összejövetelt tartottuk.
Mindenki körbe ülte az asztalt, megvolt a búcsúztatás és utána nekiálltunk enni. Tényyleg szép szendvicsek voltak, de mindegyik egyforma volt. Amikor felemeltem a szalvétámat, akkor szabályosan látszott, hogy majdnem mindenki a tányéromba néz, volt aki fel is emelkedett, hogy "jújjjjj, Te mit eszel?".
NAGYON tetszett.
És volt egy nagyon kellemes meglepetés is (számomra nagyon megható), hogy egyik kolléganő egy gluténmentes cukrászdából hozott nekem egy szelet gluténmentes Bounti tortát. Nagyon finom volt és nagyon jól esett. Azt mondta, hogy sokszor érzi, hogy milyen rossz lehet, hogy nem ehetek velük és ezért vette.
